KRISZTUSSAL, MINDENKIÉRT!

- Kincseink
- Felelősségünk
- Bátorságunk

Gyere Te is, gyertek Ti is!
Hívunk minden magyar közösséget, hogy képviseltesse magát! Ez a lelki összefogás, a megújulás lehetősége!

Miért? Mert megkülönböztetett figyelmet érdemel az idei Márianosztrai Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat.

Éppen 27. alkalommal indul a „nagy menet" Budapestről Márianosztrára.
Nem igazi jubileum! - mondhatja valaki - Az évszám sem kerek: 2006! És mégis jelentős, hiszen az engesztelés évében vagyunk. A püspök atyák engesztelő imaévet hirdettek meg, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, ami egyéb-ként egybeesik Kapisztrán Szent János halálának 550. évfordulójával, és idén emlékezünk a nándorfehérvári diadalra, amelyben 550 éve a hazája védelmében összefogó keresztény nép aratott győzelmet.

Első látásra mi juthat minderről eszünkbe? Az igazság, az igazságért való küzdeni tudás és az önfeláldozás. Azaz: kincseink, felelősségünk, bátorságunk.

Ez lesz a zarándoklat három napjának témája - időszerűbb, mint valaha. Hiszen tekintetünket nem csak a múltra kell vetnünk, hanem a jelenre és a jövőre is.

Az egyetlen logikus sorrend ez. Először vannak a kincseink. Ezeket ingyen, azaz mindenféle érdem nélkül kapjuk Istentől. Ezért aztán nem is annyira büszkének, mint inkább hálásnak kell lenni érte.

Amint rádöbbenünk kincseink sokféleségére és értékére, a hála kifejezése után a következő lépés a felelősségérzet. Amit kaptunk, azért felelünk. Mert Valakitől kaptuk. El kell számolnunk vele. Nem magunknak kaptuk, hanem azért, hogy miután boldoggá tettek minket, nagyvonalúan megosszuk másokkal, tovább adjuk. Nem csak az szólít minket, Akitől kap¬tuk, hanem azok is, akiknek tovább kell, vagy kellene adnunk. Szólítanak, s felelnünk kell! Nem lehet tartózkodni, vagy távol maradni, mint egy szava¬zásnál. Felelni kell - s nem szavakkal, hanem tettekkel, az életünkkel.

S rögtön itt vagyunk a legdrágábbnál: az életünknél. Ez mindenki szemében érték, sőt a mai ember túlontúl is ragaszkodik hozzá. Jézus nem csak azt mondta: „aki meg akarja menteni, elveszíti...", hanem saját magáról azt is, hogy: „nem elveszik tőlem, hanem önként adom oda." Hogy hősiesen egyik pillanatról a másikra, vagy las¬san, - napról napra fáradozva, mint családanya, családapa, szerzetesnő, pap, vagy a közösségért, a másikért elhivatottan tenni kész ember - szinte mindegy. A bátorság az, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk, akár az életünkhöz sem. A bátorság az, hogy vállaljuk a többet.
Az idei év és ez a zarándoklat tehát erről fog szólni. Imádkozni, áldozatot, lemondást vállalni másokért, akik ezt nem tennék meg magukért, a Nemzetért, válogatás nélkül mindenkiért - ez az engesztelés.

Krisztussal - mivel mi Hozzá tartozunk.
Mindenkiért - mert ők hozzánk tartoznak.

Így alakult az idei mottó:

KRISZTUSSAL, MINDENKIÉRT!

Gyere velünk, váltsd Te is életre!
A három napos erőpróba után bármikor - nem csak az engesztelés évében...

nyomtatási nézet