Felhasználónév:
Jelszó:
A 2001. évi zarándoklat meghívógondolata

Építsünk egyházat, családot, országot! 

Beléptünk hát az új évezredbe. Veled, Veletek, velünk kezdődik a kereszténység harmadik és Magyarország második ezer esztendeje. Mi vagyunk, akiknek megadatott, hogy a szimbolikus korszakhatár tanúi és alakítói legyünk: szemtanúk és felelősséget viselők. Gondolj csak bele! Nem akármilyen lehetőség ez, és nem valószínű, hogy életünk során még egyszer bekövetkezne. Érdemes tehát megállnunk és szétnéznünk egy pillanatra.

Az idő keresztútján állunk. Mögöttünk évszázadok, évezredek küzdelme, szenvedése, fájdalma; ugyanakkor kitartása, hűsége és eltiporhatatlan reménye. Előttünk pedig - mi is áll előttünk?
A jubileumi esztendő lezárult, de a Magyar Millennium évében benne járunk még. Valami nagyszerűnek a kezdetén állunk. Isten nem véletlenül állított éppen Téged, éppen most, éppen erre a helyre. Szándéka, terve van Veled - és mindannyiunkkal.

A napok peregnek, az órák múlnak, megállíthatatlanul. A mi dolgunk, hogy értelmet adjunk a múló időnek. S ha magyarságunkat tekintjük, nem állhat előttünk más ma sem, mint amit államalapító szent királyunk elénk álmodott. Te is lehetsz Imre herceg, Szent István intelmei neked is szólnak:
Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék.

A gyarapodás, a folytonos tökéletesedés iránti vágy vezet bennünket is, amikor idei zarándoklatunk mottójául a következő mondatot választjuk:
Építsünk egyházat, családot, országot!
Nézz körül: valójában nincs más feladatod, és egyikünk sem tesz mást, mint az előttünk járók: vándorlunk, és a vándorlásban a tökéletesedésre törekszünk.
Gyarapodunk és gyarapítunk; épülünk és építünk.
Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a harmadik évezred kereszténysége. A mi felelősségünk, hogy milyen szegletkövet, kit választunk közös életünk támaszaként. Te mire, kire mernéd rábízni magad?
Rajtunk múlik, hogy a jövőben lesznek-e egészséges és ép családok, amelyek továbbadják az igazságot. Hogy is mondja Szent István?
Az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak.
Közös felelősségünk, a Te döntéseden is múlik, hogy közvetítjük-e a világ számára a keresztény családképet, vagy belesimulunk a kényelmes, de lélektelen áramlatokba.

Rajtunk múlik, hogy milyen lesz Magyarország második évezrede. A mi felelőségünk is, hogy országunkban otthonra talál-e mindenki, származzon bármilyen népcsoportból, kultúrából és családból. Hiszen Szent István is emlékeztet:
Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.
Te milyen országban szeretnél élni? Biztos gondolkodtál már rajta. Tennél is érte?
Mert az építéshez mindenkire szükség van. Elsősorban persze Rád. Ha együtt, közös akarattal építünk, az eredmény sokunk szeretetét tükrözi.
A mi felelősségünk, hogy olyan - sziklára alapozott - országot építsünk, amely ellenáll a legkeményebb viharoknak is.

Téged is várunk! Lépj ki hétköznapjaidból, szakítsd ki magad a fogva tartó és visszahúzó kötelékekből és zarándokolj velünk! Tapasztald meg és gyakorold a közösségben megélhető szeretetet,
mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy türelmes mindenekhez, légy erős, légy alázatos, légy mértékletes, légy szelíd, légy becsületes, légy szemérmes.
Ha van kedved a közös építkezéshez, ha elfogadod a hívó szót, kezdjük együtt az új évezredet. Értsük meg külön-külön, de együtt is, mire hív és indít bennünket a Lélek!

Isten segítségével építsünk a harmadik ezredév számára egyházat, építsünk családot, és ajánljuk a Magyarok Nagyasszonya gondoskodó szeretetébe Magyarország második ezer évét!


nyomtatási nézet