Őáltala, Ővele és Őbenne...
Mivel "a Szentév a megtérésre hívás ideje", olyan szimbólumokat hordoz, amelyek ezt segítik életünkben. E jelek közül a legfontosabb éppen a zarándoklat: "A zarándoklat ugyanis az ember alaphelyzetére utal, aki szívesen tekinti útnak az életét. A születéstől a halálig minden ember homo viator, "úton lévő ember" ...A zarándoklat kezdettől fogva jelentős esemény a hívők életében... Emlékeztet a hívőnek a Megváltó nyomában járt személyes útjára: aszketikus gyakorlatokra, az emberi gyöngeségek megbánására, s a szív megújulásra való belső készségére".
Őáltala
Elérkezett a várva-várt 2000. esztendő. Megtartották az évezred utolsó és első buliját, elnyerte a mesebeli gazdagságot az esztendő elsőszülöttje, és a reklámokból megtudhattuk, hogy ezernyi kedvezményben részesülhetünk a bűvös 2000 jóvoltából. Érezhetjük, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel az évvel, és ezért felszínes dolgokkal próbálják kitölteni. Számunkra ez az év nem azért rendkívüli, mert olyan kerek a dátuma, hanem mert Szentévet ünnepelünk, Jézus Krisztus megtestesülésének Jubileumát és mi magyarok ebből fakadóan Szent István koronázásának millenniumát is.
Jubileumi zarándoklatunkra való felkészülésünk segítésére álljon itt néhány gondolat a Szentatya Szentévet meghirdető bullájából.
A Nagy Jubileum legfőbb gondolatát a Szentatya így próbálja meg belesűríteni a bulla első mondatába: "Isten Fia megtestesülésének misztériumára emelve figyelő tekintetét készül átlépni az Egyház a harmadik évezred küszöbét".
Ővele
Elsősorban Jézus Krisztus megtestesülésére figyelünk, mely "nem a régmúlthoz kötött esemény. Hiszen az Ő színe előtt zajlik az egész emberi történelem: jelenünket és a világ jövőjét az Ő jelenléte világítja meg. A Krisztussal való találkozásban fedezi fel minden ember saját életének misztériumát". Ezért "a 2000. év teljesen eucharisztikus lesz: az Üdvözítő, aki húsz évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia szentségében folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az emberiségnek (Tertio millennio adveniente)". Az Eucharisztia ünneplése keresztény életünk csúcsa és forrása, melynek át kell járnia mindennapjainkat, hogy állandóan ébren tartsa bennünk a bizalmat és a reményt. Ezért választottuk idei mottónknak a szentmise nagy dicsőítését:
"Őáltala, Ővele, és Őbenne"
Őbenne
Nem akarunk azonban csak a magunk tökéletesedésére zarándokolni. Gondolni akarunk a többi magyar fiatalra, ismerősökre és ismeretlenekre egyaránt. Értük is fel akarjuk ajánlani imáinkat, fáradságainkat azzal a hittel, hogy nem csak magunknak, de számukra is búcsút nyerhetünk. "A búcsú elnyeréséért imádkozni azt jelenti, hogy belépünk (a szentek) e lelki közösségébe és egészen megnyílunk a többiek felé. Hiszen a lelki életet sem éli senki egyedül önmagának. S a lélek saját üdvösségének gondja csak akkor szabadul meg a félelemtől és az önzéstől, ha törődni kezd mások üdvösségével is. Ez a szentek közösségének, az imádságnak, mint a Krisztussal és az Ő szentjeivel való egység útjának valósága. Krisztus magához emel minket, hogy vele együtt szőjük meg az új emberi nem makulátlan ruháját, Krisztus jegyesének hófehér köntösét".
Téged is várunk! Lépj ki hétköznapjaid menetéből és zarándokolj velünk a Jubileum szellemében, a Szűz Anya vezetésével a Szentháromság szeretetének otthonossága felé. Legyen veled is a Szentatya áldása, amellyel befejezi bulláját:
Mária - "aki Fiával, Jézussal és férjével, Józseffel zarándokolt Isten szent templomába - őrizze mindazok útját, akik ebben a Jubileumi Évben zarándokok lesznek".
