Az Ő titka, a te titkod
Csodálatos, közös felfedezőútra hívunk téged. Előttünk tündöklik egy TITOK, egy arc, mely ragyog, mint a nap.
"Elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap" (Mt 17,2). Krisztus színeváltozásának evangéliumi jelenete, melyben a három apostolt, Pétert, Jakabot és Jánost magával ragadja a Megváltó szépsége, úgy tekinthető, mint a keresztény szemlélődés képe. Krisztus arcára szegezni a tekintetet, fölismerni a misztériumot (a titkot) emberségének mindennapos és fájdalmas útján, s végül meglátni az isteni ragyogást, mely véglegesen az Atya jobbján megdicsőült Föltámadottban nyilvánul meg, Krisztus minden tanítványá-nak feladata, tehát a miénk is. Miközben ezt az arcot szemléljük, kitárulunk a szenthá-romságos élet misztériumának befogadására, hogy mindig újra megtapasztaljuk az Atya szeretetét, és örvendjünk a Szentlélek örömével. Így valósul meg számunkra is Szent Pál szava: "Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át az Úr Lelke által" (2Kor 3,18).
Krisztus arcát édesanyjával, Máriával együtt akarjuk szemlélni.
Máriában a Krisztus-szemlélés fölülmúlhatatlan mintaképét csodálhatjuk meg. A Fiú arca különös jogcímen tartozik hozzá. Az Ő szíve alatt formálódott, - bizonyára hasonlított rá, - ami kétségtelenül még nagyobb lelki bensőséget is jelent. Mária egyedülálló abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta őt; testi szemeivel is megpillanthatta a Fiú arcát, mikor Betlehemben világra hozta. Ettől kezdve tekintete egészen rátapadt. A kereszt alatt Mária nem csupán osztozik az Egyszülött szenvedésében és halálában, hanem a szeretett tanítvány személyében elfogadja a rábízott új fiút is (vö. Jn 19,26-27); ez a tekintet Húsvét reggelén a föltámadás örömétől ragyog, Pünkösdkor meg a Szentlélek kiáradásától lángol (vö. ApCsel 1,14). Mária Krisztusra szegezett tekintettel élt, és megjegyezte minden szavát: "Emlékezetébe véste mindezt és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk" (Lk 2,19; vö. 2,51). Emlékei, melyek a lelkébe vésődtek, mindenhova elkísérték, és a Fiú mellett élt életének minden helyzetében föl tudta azokat idézni.
Mária a zarándok Egyház iránti anyai gondoskodásával állandóan a hívők szeme elé teszi Fiának "misztériumait", azzal a kívánsággal, hogy szemlélődjenek és részesülhessenek e misztériumok üdvözítő erejéből. Amikor a keresztény közösség a szentolvasót imádkozza, harmóniába kerül Mária emlékezésével és tekintetével.
Szentatyánk az idei évet a Rózsafüzér Évének nyilvánította, hogy felfedezhessük magunknak ezt az evangélium mélységeit közvetítő eszközt, és segítségével közelebb kerüljünk Krisztushoz, a Titokhoz, és Benne, Általa, Vele megtaláljuk a boldogságunk titkát, aki nem más, mint Ő maga.
A szentolvasó Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. A szentolvasó mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr életének misztériumairól, annak szívén keresztül szemlélve, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad. Máriával együtt járni végig a rózsafüzér eseményeit olyan, mintha az ő iskolájában volnánk, hogy megtanuljuk Krisztust, behatoljunk a titkaiba és megértsük az ő üzenetét.
A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez (vö. Róm 8,29; Fil 3,10.21). A szentolvasó lelki folyamatában, mely - Mária társaságában - Krisztus arcának szüntelen szemlélésén alapszik, a hasonlóság egy "barátinak" nevezhető kapcsolatban valósul meg. E barátság természete szerint beleolt Krisztus életébe és az Ő érzületét "lélegezteti be" velünk.
A rózsafüzér ajándék és azért kaptuk, hogy titkai segítségével közelebb kerüljünk a Titokhoz, Krisztushoz.
A szentolvasó természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a "mi békénk" (Ef 2,14). Emellett a rózsafüzér mindig a család imádsága is, és imádság a családért. Márpedig ma, amikor nagyon sok külső erő fenyegeti ezt a két értéket!
Zarándoklatunkon végigelmélkedjük az öröm, a világosság, a fájdalom és a dicsőség titkait, imádkozva a békéért, hazánkért és családjainkért. Közösen nézünk Krisztus arcába, hogy a mi életünkön is tündököljön ez az arc, és eggyé válhassunk Vele, aki a mi Életünk, Örömünk, Mindenünk.
